Part 2

Sziasztok! Nagyon köszönöm, a két kommentet, Vickynek és Cintinek! Örülök, hogy a másik blogom után is rendszeres olvasók lettek! :D Valamint, mivel összegyűlt a 10 tetszik vagy elolvastam (ráadásul 11 lett, a 10 helyett) meghoztam nektek a második fejezetet, nem vagyok vele megelégedve, sajnos ilyenre sikerült...
PS: köszi, hogy olvassátok a blogot, ezer-egy és még több millió puszi nektek, imádlak titeket!! :D

Part 2

- Hé, lányok!- kiabált utánunk egy fiú. Megfordultunk, de most már 5-en voltak. Pontosabban addig a pillanatig, mert utána a bátyus levált tőlük és hazafelé vette az irányt. Már csak négyen voltak ott.
- Merre mentek?- kérdezte egy csíkos pólós.
- Öm, körbe vezetem Nickyt Londonban, aztán pedig haza!- mondtam, majd a táskámért nyúltam, hogy kivegyem belőle a telefonom. A francba, az osztályba maradt a táskám-, Nic, egy pillanat és jövök, az osztályba hagytam a táskám!- mondtam, mire ő bólintott, én pedig felfutottam a lépcsőn, egyenesen a fiúk mellett, majd kinyitottam a bejárati ajtót, és ismét neki ütköztem egy embernek!
- A fene egye meg! Elnézést, sajnálom!- mondtam, majd ránéztem arra a bizonyos személyre, akinek nekimentem. Ismerős volt, de nem tudom honnan. Á, a bandából.
- Szélvész kisasszony!- nevetett fel. Aha, szóval ezelőtt is neki futottam neki. De béna vagyok-,öm, gondolom ez a tied!- mutatta fel a táskám.
- Ja… vagyis igen, köszönöm!- mosolyodtam el.
- Zayn!- nyújtotta a kezét.
- Cassidy!- ráztam vele kezet.
- Zayn hazakísérsz?- kérdezte egy hang az oldaláról, mire felé kaptam a fejem.
- Nao?- kérdeztem. Jézusom, ő volt Ausztriában az egyetlen barátnőm.
- Cassy?- döbbent le. Hatalmas vigyor került a szánkra, majd visítozva egymás nyakába ugrottunk-, jézusom, de rég láttalak!- visította.
- Igen én is! Nincs kedved velünk jönni? Bemutatom Nickynek a várost?- kérdeztem.
- Örömmel!- mondta, majd adott egy puszit Zayn szájára-, holnap találkozunk!- mondta szomorúan.
- Gyertek ti is, ha van kedvetek!- mondtam, a többi bandatag felé biccentve.
- Ami azt illeti, jó lenne egy kis kikapcsolódás, szóval megyünk!- karolta át a vállam egy gyerek, mire elfordítottam a fejem és bongyor tincsekbe ütköztem-, Harry vagyok!- nyomott egy puszit az arcomra, mire elpirultam. Oké, ami azt illeti elég közvetlen-, szia Naomi!- kacsintott rá barátnőmre.
- Cső!- aha, szóval ők már régóta ismerik egymást.
- Na, és kisasszony, megtisztel vele, hogy elárulja kegyes nevét?- kezdett bele a régi stílusú beszédbe, mire felnevettem, majd a kezemet nyújtottam neki.
- Cassidy!- mosolyogtam.
- Szólítsd csak Cassynek!- mondta Nao, mire elmosolyodtam.
- Hé, én puszit adtam, nem kaphatok viszont?- kérdezte, mire a szemem sarkából Nao megrázza a fejét, jelezve, hogy ne menjek bele.
- Sajnálom, nehezen nyílok meg mások előtt, és sajnos nem vagyok olyan közvetlen…- mondtam nevetve. Naomi büszkén bólogatni kezdett, majd elindultunk.
***
- 3 hónapja vagyunk együtt Zaynnel, és ő vett rá, hogy járjak vele ebbe a suliba, mivel én úgy is modellkedek, ő pedig imádja a zenét és a sportot! Egyébként azért mondtam, hogy ne adj puszit Harrynek, mert utána nem tudod levakarni magadról!- nevetett fel Nao.
- Ú, de tuti, és Cassy nem is mondtad, hogy megpuszilt Harry!- esett le az álla Nickynek.
- Nem nagy szám! Kezdjek el visítozni, mert egy szupersztár nyomott egy puszit az arcomra? Az nem az én világom…- kérdeztem szememet forgatva.
- Te vagy a mi emberünk!- karolta át a vállam egy hullámos, barnahajú lány-, Eleanor vagyok, Louis barátnője, Ő pedig Danielle, Liam barátnője!- mosolygott-, egyébként, sziasztok!
- Öm, sziasztok! Én Cassy vagyok, ő Nicky, Naomit, meg ismeritek!- mosolyogtam-, de hisz, ha nektek szupersztár barátotok van, akkor miért vagyok az emberetek?- értetlenkedtem.
- Jaj, Cassy! Mert mi nem a hírnévre megyünk a fiúkkal, mi magukért szeretjük őket!- nevetett fel Dan.
- Értem! És te Nao, miért vagy Zaynnel?- kérdeztem.
- Hát, nem is tudom- kezdett el gondolkodni, és valami rángás futott végig az arcán, de mielőtt válaszolni tudott volna, Zayn elénk ugrott, mire én is megugrottam. Sajnos, negatív tulajdonságom, hogy nagyon ijedős vagyok!
- A nevemet hallottam! Miről van szó?- karolta át Nao derekát, mire ő elmosolyodott, de nem a szokásos Naomi mosoly volt, valamit rejtegetett.
- Igen, de majd elmondjuk máskor, most a lányokkal beszélgetünk!- öltöttem ki rá a nyelvem.
- Hah! Most haragszom rátok- fonta össze maga előtt karjait, majd megemelte az állát és sértődötten visszavonult. Mi a lányokkal szakadtunk a röhögéstől, majd észbe kaptam.
- Nao, beszélhetnénk?- kérdeztem.
- Öm, persze!- mosolyodott el.
   Félre ráncigáltam a többiektől, majd egymás mellett haladva faggattam ki:
- Nao, látom, hogy valamit titkolsz! Sosem szerettem, ha valaki hazudik, ugye tudod? Mi a baj? Miért viselkedsz így a barátoddal?- kérdeztem eldöntve a fejem.
- Hát tudod…
- Lányok jöttök fagyizni?- kérdezte Niall, aki épp Nickyvel beszélgetett.
- Egy pillanat!- mondtam-, szóval?- fordultam vissza barátnőmhöz.
- Majd elmondom, most menjünk, mielőtt Niall megeszi az összes választékot- nevetett fel, mire elmosolyodtam.
***
- …és, kérek még egy epret és egy csoki!- fejezte be Niall a fagyik felsorolását, amit a csaj már sorban pakolta bele a dobozos kehelybe, (mert elvitelre kértük) Niall 12 gombócos adagját.
- Én répásat kérek szépen!- mondta Louis, a lányra nézve.
- Sajnálom, az nincsen, mert általában olyat nem szoktak enni!- mondta morogva a csaj, akinek látszólag elege volt belőlünk.
- Mi az, hogy nincs répás fagyi? Mi? A répa fontos!- kezdett el hőbörögni Loui.
- Nyugi, Lou, majd én csinálok neked, csak vegyél répát!- nevettem fel, mire felcsillant a szeme.
- Eleanornak tényleg igaza volt, rendes lány vagy!- karolta át a vállam, mire félve oldalra pillantottam, hogy nem-e zavarja Eleanort, de ő csaj nevetve figyelt minket. Hát, nem szívbajos csaj az egyszer biztos.
***
- Ú, felmegyünk?- kérdezte nevetve Nicky, amikor a London Eye-nál álltunk.
- Én nem!- tettem magam elé a kezem amolyan védekező képen.
- Miért?- kérdezte Zayn.
- Tériszonyom van!- nevettem fel kínosan.
- Baby majd én megóvlak!- karolta át a vállam Harry, mire nevetve lesöpörtem onnan.
- Nem, én addig megvárlak itt lenn titeket!- mondtam, majd leültem egy padhoz.
- Képes vagy addig várni?- kérdezte most már Liam.
- Ó, én nagyon türelmes vagyok!- mondtam, majd kivettem a táskámból a Szent Johanna gimi 7. kötetét és folytattam a gépen olvasottakat. Észre sem vettem, hogy valaki leült mellém, csak amikor megszólalt:
- Ez milyen nyelven van? Nem értem?- nézte furán a könyvet Zayn.
- Jézusom, de megijesztettél, azt hittem, hogy te is mentél!- mondtam.
- Á, már annyiszor voltam, és különben sem lehet kibírni egy kabinban Louival, mert egész végig nyugtatja magát, avval, hogy „nyugi répák, nem most fog leszakadni ez a kabin, még eszek belőletek!”- utánozta és közben az arc kifejezését is Louisosra váltotta-, szóval, ez milyen nyelven van?- kérdezte.
- Magyar!- feleltem, mire lesápadt.
- Mi van? Te tudsz magyarul? Nem is lehet észrevenni a kiejtésedben!- nevetett fel.
- Ahamm… nézd, ott jönnek a többiek!- mutattam a lefelé érkező kabinra, amiből épp vadul integettek nekünk. Nevetve visszaintettünk, majd elmentünk egy közeli kávézóban. Ekkor Harry futott utánunk. MI VAN? Ő az előbb még a kabinban volt.
- Sziasztok!- lihegte-, már le is értünk!- nevetett.
   Elindultam a kávézóban lévő mosdóba.
   Már éppen mentem ki az ajtón, amikor valaki nekem jött és valami nedveset éreztem a ruhámon. Már megint, hogy lehetek ilyen béna, hogy nem figyelek? Lepillantottam a fehér pólóra, amin most egy hatalmas barna folt díszelgett.
- Bocsi! Most én voltam a figyelmetlen!- nevetett fel az ismerős hang.
- Nekünk mindig egymásba kell mennünk?- kérdeztem nevetve, majd kimentem az ajtón.
- Baby, mi történt a pólóddal?- kérdezte Harry. már megint így hív. Komolyan mondom…
- Nekimentem Zaynnek!- húztam el a számat, mire felnevetett. Ekkor beléptek a többiek is, akik egyből a pólóról kérdeztek.
- Tessék itt egy kardigán!- adta oda Nao a pulcsiját. Mosolyogva megköszöntem, majd egy biccentéssel arrébb hívtam. Ez az arrébb, a mosdó volt.
- Mond!- mondtam.
- Már nem szeretem! A mai naptól fogva, már más tetszik, nem Zayn!- hajtotta le a fejét.
- És miért nem mondod meg neki?- kérdeztem.
- Nem akarom megbántani!- mondta, majd egy kövér könnycsepp folyt végig az arcán.
- De így bántod meg, ha csak kényszerből vagy vele, és nem szerelemből!
- De… á, mind1 vedd úgy, hogy nem is mondtam!- mondta, majd oldalra kapta a fejét és ledermedt. Én is odanéztem, de már csak egy ajtócsapódást láttam.
- Zayn!- kiabálta Nao, majd utána futott.
   Kisétáltam az ajtón, Nao után, amikor nem éppen várt látványok fogadtak.
   Nicky Niall ölében, nevetnek egymással, Danielle és Eleanor az egyik sarokba elvonulva isznak valami löttyöt, Liam és Louis nincs itt, Harry a pincér lányt nyaggatja, hogy adja már meg neki a telefon számát, de a lány nem adja oda neki, ekkor Harry észrevesz és elkezd felém jönni. Még van annyi időm, hogy megkeressem a tekintetemmel Naomit, akit hamar meg is találok. Az egyik sarokban hevesen falják egymást Zaynnel, nos ennyit arról, hogy Nao igazat mondjon neki.
- Baby, hol voltál?- karolta át a derekamat Harry, mire felnevettm és kirángattam magam az öleléséből-, olyan ellenséges vagy!- húz vissza magához. Ekkor érzem meg szájából az erős alkohol szagot.
- Harry, te részeg vagy!- mondtam, majd próbáltam eltolni magamtól, de nem ment. Ekkor lépett be a kávézóba (apropó, kávézóban, mióta árulnak alkoholt, mármint, áh… hagyjuk) Louis és Liam, majd amikor rám emelte Loui a tekintetét, elcsodálkozott, de könyörgően ránéztem, mire kapcsolt odajött és könnyű szóval lerángatta rólam Harryt.
- Harry drágám, ne csalj meg!- mondta, magával ráncigálta az egyik asztalhoz. Nevetve néztem utánuk, majd az ajtó felé vettem az irányt.
- Nessy, már mész is?- kérdezte Harry. Nessy? Az meg ki?
- Öm, Cassy vagyok,de igen megyek, mert már sötétedik!- mutattam az égboltra.
- Ó, Baby, majd én hazakísérlek!- állt fel, de Louis visszanyomta az asztalhoz, mire egy hálás pillantást küldtem felé, Lou pedig csak megvonta a vállát, amolyan ez semmiség stílusban.
- Cassy, majd mi elkísérünk!- mondta Noa, majd megragadta Zayn kezét és magával rántva, utánam jöttek.
- Köszi, de haza találok! Köszi a pulcsit!- nyomtam a kezébe, majd hátat fordítva elsiettem, de cipőkopogást hallottam a hátam mögött.
- Szakítottunk!- mondta Nao, mire megfordultam.
- Pedig nem úgy tűnt, egyébként engem nem érdekel, azt csináltok, amit akartok! Én csak azt akartam, hogy egyiktőtök se csalódjon egymásban! De nem érdekel!- mondtam, majd futólépésben távoztam.
   Mikor beléptem az ajtón, elordítottam magam (ez nálunk szokás), hogy megjöttem, mire Lana futott oda hozzám.
- Cassy, Cassy, a bátyus hazaköltözik holnap!- vigyorgott rám, 4 éves húgom, mire hatalmas mosoly terült szét az arcomon- de van még egy hírem!- vigyorgott, mire kíváncsian néztem rá-, megyek az idei tehetségkutatóba!- mosolygott, mire én a büszkeségtől elöntve felkaptam a kezembe és felszambáztam fele az emeltre, egyenesen a szobámba, ledobtam az ágyamra, majd elkezdtem csikizni.
- Te kis büszkeségem!- nyomtam egy cuppanósat az arcára-, van ám csokim!- öltöttem ki rá a nyelvem.
- Csoki? Hol van?- csillant fel a szeme, mire én a fiókomhoz léptem, kivettem belőle a tábla Milka csokit, majd a magasba emeltem.
- Na, vedd el!- nevettem fel, mire ő elkezdett ugrálni az ágyon, hogy elérje, de túl magas voltam hozzá. Erőszakosabb módszerekhez fordult, majd egy óriásit belevágott a hasamba, mire én a hasamhoz kaptam, ő pedig egyből kivette a kezemből a csokit. 4 éves korához képest, eléggé erős.
- Na ezt, nem úszod meg!- mondtam, majd bezártam a szobám ajtaját, hogy ne tudjon kimenni, majd elkezdtem kergetni a szobámba, amikor elkaptam, felkaptam a kezembe és ledobtam az ágyra, majd elkezdtem csikizni.
- Ejég, kapsz egy puszit, csak hagyj!- nevetett, mire én abbahagytam, oldalra fordítottam a fejem és kaptam tőle egy jó nagy cuppanós puszit. Mikor kinyitottam a szemem, egy barna szempárral találkozott a tekintetem, aki a szomszéd ablakból vigyorogva vizslatott.
   Elmosolyodtam, majd gondolva egyet, az ablakhoz sétáltam és vigyorogva elhúztam a függönyt. Nem kell nekem a szupersztárok világa. Sőt, jobb lesz, ha a suliba máshova csapódok. Ezekkel a gondolatokkal küszködve kinyitottam a szobám ajtaját, amin egyből kifutott Lana, és lerohant a lépcsőn, azt kiabálva, hogy kapott tőlem csoki.
   Még mindig a gondolataimba merülve pakoltam össze a tatyóm holnapra. Habár csak pár cucc kell…
   Ismét elmélkedni kezdtem, majd így aludtam el…

A következő részért, 5 tetsziket, vagy elolvastamot kérek, valamint a komiknak is örülnék, Cintin és Vickyn kívűl!! ;)