Part 5

Sziasztok, most nincs rizsa.. mert sietek, de holnap mejd írok, csoki, jó olvasást!! :)
Kövi rész: 7 tetszik vagy elolvastam után jön!!
PS: Annyit mondanék, ebben nem szenvedtek Zayn hiányt!! :) *-* Remélem tetszik... Véleményeket!! :) Kommentet várok!! :)


Part 5

   Kiugrottam az ágyból, majd ledobva magamról a ruháimat besétáltam a zuhany alá. Jó hideg vizet eresztettem a nyakamra, hogy észhez térjek, majd átváltottam a melegre.
   Magam köré csavarva a törölközőm megmostam a fogam, majd a szekrényemhez léptem. Kiguberáltam az aljáról, egy piros csőnadrágot, egy cicás pólóval, valamint a kedvenc piros dzsekimet. Hajamat kivasaltam, majd a „frufrumat” oldalra fontam. Elraktam egy fekete magassarkút, a piros-fehér csíkos táskámba, majd a fehér sapimat levéve a polcról azt is a fejemre aggattam.
   Lementem a lépcsőn, megittam a szokásos reggeli bögre kakaómat, majd felvettem a piros Converse cipőmet. Adtam egy-egy puszit anyu, apu és Lana arcára, majd a napszemüvegem a szememre tolva kiléptem az ajtón. Egyből megcsapott az ősz illata, a falevelek sistergése, és a kevésbé erős nap. Mosolyogva léptem ki az ajtón, majd kihalásztam a táskámból a cigis dobozom. Meggyújtottam egy szálat, majd annak a társaságában sétáltam ki a kapun, amikor is észrevettem, hogy valaki a kapunak dőlve ácsorog.
- Szia Baby!- mondta szomorkás hangon Harry.
- Öm.. Csoki!- rejtettem a hátam mögé az előbb említett dolgot.
- Láttam, nem kell rejtegetned!- mondta-, szerinted ez egészséges?- kérdezte.
- Nem, de köszönheted a drágalátós…- folytattam volna, de most minek mocskoljam be Zaynt? Oké, csak én hibáztatom őt, mert ő idegelt fel nagyon, de mind1.
- Kinek? Na, mond ki!- utasított, de én csak lehajtottam a fejem.
- Mind1, hagyjuk!- mondtam, majd a suli felé vettem az irányt.
- Nem Cassy, nem hagyjuk! Én segíteni akarok, de te nem engeded! Nem jó az, ha valaki cigizik. Én is kipróbáltam, de leraktam, mert nem jó az ember szervezetének. Zaynt is próbáltuk leállítani, de a mai napig elszív egy-kettőt!- mondta.
- Nem mondd, meg, hogy mit csináljak! Én teszem tönkre magam! Ne foglalkozzon velem senki! Már örülök, hogy kimegyek Párizsba, legalább itt hagyhatom a rossz emlékeimet.
- De Baby!- mondta, de én mint a vihar,olyan gyorsan a sulinál teremtem, és nem álltam szóba senkivel, csak Eleanorral és Danielleval.
- Hallottuk, hogy mit csinálsz! Egy modell ilyet ne csináljon! Nem egészséges Cassy!- mondta Danielle.
- Nem érdekel, minek éljek? Nincsenek hosszú kapcsolataim, a szüleim éjjel-nappal dolgoznak, barátaim sose voltak, most, hogy végre találtam, elkell mennem Párizsba. A fény ami volt a szemembe, az a kutyám, Lucky és a kishúgom, Lana, aki mellesleg most neveztette be magát anyuval az X-faktorba, de én nem lehetek mellette a hülye modell karrier miatt- mondtam, majd lehajtva a fejem bementem az osztályba és levágtam magam Elena mellé-, milyen óránk lesz?- kérdeztem unottan.
- Tánc- csillant fel a szeme. Naná, ő örül a párjának, ki más lenne, mint Conor… asszem együtt vannak.
- Szuper- mondtam cinikusan, majd a táncos ruhám felkapva bementem a lányöltözőbe. Rajtam kívül még Eleanor és Danielle voltak ott.
- Csajok, ne haragudjatok, nem titeket akartalak megbántani, csak…- mondtam, majd egypár könnycsepp folyt végig arcomon. Nagyon fájt, amit a fejükhöz vágtam, még, ha nem is róluk szólt. Utálom magam, utálom az egész életem. Nem akarom őket elveszítem. A legjobb barátaim. Végre szereztem egy-párat, erre én mint egy makacs csacsi elutasítom őket. Ökör vagyok.
- Jaja Cassy ne sírj! Mi nem haragszunk rád, csak kicsit bántó volt a hirtelen kirohanásod- jöttek oda hozzám és megöleltek. Csendben átöltöztünk (a többi lány is megjött már), amjd kisétáltunk, ahol a fiúk már unottan ültek a földön, de a tanár még sehol se volt.
- Nektek mi tart ennyi ideig?- kérdezte Harry.
- Figyi, mi lányok vagyunk. Minket teremetett meg később az isten, mert előttünk szüksége volt egy-pár piszkozatra, célzok itt rátok- mondta Cinti (a Parker), mire mi lányok felnevettünk, a fiúk pedig egy-egy gúnyos vigyort mutattak.
- Hopp-hopp-hopp! Talpra mindenki! Próbálni próbálni! Levagyunk maradva, mert egy-pár lány vagy fiú még nem tud táncolni. Akinek a párja még nem tud táncolni, azoknak muszáj lesz itt maradniuk 6 órában!- rázta meg a mutató ujját, mire Zayn megkönnyebbült, gondolván, hogy neki nem kell itt maradnia-, akik nem tudják a keringőt, azok a párjukkal addig gyakorolják, amíg tökéletes nem lesz!- mondta, mire Zayn gonoszan rám nézett.
- Gonosz Cassy, miattad itt kell maradnom!- mondta, mire én felnevettem-, de nem baj, legalább lehet kin röhögnöm, max gipszben bicegek haza!- röhögött fel, mire én a vállába boxoltam-, nyugi már csak vicceltem-, lépett közelebb, majd megragadta a karom, közelebb vont magához és…
    És elkezdtünk táncolni. (Hehe, mire gondoltatok?- komiba várom- szerk. megj.) Szegény Zayn párszor feljajdult, amikor a magassarkúm sarkával pörgés közben ráléptem a lábára, de hamar elmúlt a fájdalma.
- Ha még egyszer rálépsz a lábamra, bünti lesz!- mondta, mire én elvigyorodtam, és jó erősen rátapostam a lábára-, ezt most miért?- kérdezte sziszegve.
- A tegnapi incidens miatt!- húztam fel az orrom, de ő a vállára kapott és kifutott velem a teremből (a tanár kiment egy pillanatra), egyenesen a szökőkút felé vette az irányt. Hiba csapkodtam a hátát, rugdostam, kapálóztam, nem használt, ő csak vigyorogva megállt a szökőkút előtt, majd beledobott.
   Teljesen vizesen ültem fel benne és elfogadtam Zayn kezét, amivel szándékozott engem kisegíteni. Azonban amikor megfogtam, berántottam magam mellé, ennek köszönhetően vizes lett a haja és ebből az lett, hogy ő lenyomott a víz alá, majd elkezdett csikizni, én pedig össze-vissza kapálóztam és nevettem, majd én nyomtam le a víz alá, és ismét ő. Ez nem ér ő erősebb. Oda-vissza nyomtuk le egymást a víz alá, így egyre közelebb kerültünk egymáshoz, míg már csak pár centi választotta el arcunkat. Zayn szája közelített az enyémhez, ám…
- Zayn Malik és Cassidy Benson tüstént fáradjon az irodámba!- kiabált ránk az igazgatóúr.
- De tanár úr…
- Nincs semmi de- áh, igen a szokásos felnőtt mondat „nincs semmi de!” Evvel kitudnak készíteni.
   Zaynnel összenéztünk, majd nevetve szálltunk ki a szökőkútból. Mind a ketten teljesen vizesen szálltunk ki a szökőkútból.
- Írtó szexi vagy ebben a piros melltartóban!- suttogta a fülembe Zayn, mire én elképedtem. még is honnan… lenéztem a pólómra. Hát persze, hogy a táncos ruhám fehér pólóból áll.
- Pervert medve!- mondtam, mire ő felnevetett. Sietve bementem az irodába, nyomomban Zaynnel és próbáltam a kezemmel eltakarni az átlátszó felsőm fontosabb részeit.
- Nem értem gyerekek, hogy voltatok ilyenre képesek?- nézett ránk az igazgató.
- Mi…- kezdtük, de a kezét felemelve jelezte, hogy maradjunk csöndbe.
- Ellenőrzőket! Igazgatóit kaptok- mondta, de Zayn nem értette.
- Dicséretet?- kérdezte értetlenül, mire én odahajoltam és elmagyaráztam neki-, a pi…ba!
    Kimentünk az irodából és egyenesen a táncteremhez mentünk.
- Veletek meg mi történt?- kérdezte Elena, mire mi Zaynnel összenéztünk és felnevettünk-, nem is tudtam, hogy van a suliban medence, megmutatod hol van?- nézett rám csillogó szemekkel, mire megforgattam a szemem.
- A sulinak van medencéje, és igen megmutatom, de mi nem a medencébe fürödtünk, hanem a szökőkútba- mondtam, mire mindenki elkezdett nevetni. Ekkor belépett a tanár.
- Na, lemaradtam valamiről?- kérdezte, mire mindenki hangosan kezdett el röhögni. Sőt inkább lovakat megszégyenítő nyerítés volt. Esetleg fóka, mert az egyik fiú osztálytársam még a kezével is csapkodta a padlót…
- Ugyan már, csak próbáltunk és Cassy szokásosan rálépett Zayn lábára!- mondta Eleanor, még mindig nevetve.
- Kössz!- sziszegtem.
***
   Tesin röpiztünk, de én az orvosiba kötöttem ki. Szóval az egész történet.
- Cassy az egyik csapatkapitány, a másik pedig Nicky!- jelentette ki a tanár.
   Szépen elosztottuk a csapatokat, majd beálltunk a háló mögé. Csapatkapitányként én kezdtem a szervát, sikeresen hasba találva Harryt.
- Juj, bocsi, ne haragudj! Nem akartam- mondtam, de meg se látszott rajta, hogy bármi is történt volna.
- Ugyan már Baby, szerinted mire vannak ezek a kockák?- húzta fel a pólóját, mire egypár lány sikeresen felvisított mellettem. Szuper Harry fanok. Már az rossz, hogy rajongók.
   Nevetve ütöttem a következő szervát, de Liam visszaütötte, ami így Eleanor kezében landolt, aki visítva mutatta fel, hogy ő márpedig elkapta a labdát és nagyon büszke magára. Azonban a pontot elveszítettük, mert a labdát nem foghatjuk meg, hanem közvetlenül ütnünk kell. Louis sikeresen szervált egyet, ami tökéletesen eltalálta a fülem.
- Piros?- kérdeztem röhögve, mire Dan odajött hozzám.
- Ú, totál- nevetett fel.
- Bocsi Cassy!- mondta nevetve Louis-, ha nagyon fáj, lekísérlek az orvosiba!- nevetett, mire odamutattam neki a „gyönyörű” nemzetközi jelet.
- Jól vagyok!
- Oké, ennyi idő volt röpire- mondta a tanár, mire mi megkönnyebbültünk-, jöjjön a távolugrás- dörzsölte össze tenyerét, de én megtorpantam. Távol ugrás? Komolyan? Én+távol ugrás=0! Egyszerűen béna vagyok benne, ezelőtt megrándult tőle az ujjam (ne kérdezzétek hogyan).
***
- Cassy ugorj már!- mondta a tanár, de én lecövekeltem a futó örvényen. Majd valahonnan bátorságot véve nekifutottam és ugrottam-, tökéletes ugrás, nem értem mit sz@rsz tőle!- mondta a tanár amikor lemérték.
   A rosszabbik része csak később jött.
   A 3 körben teljesen magabiztosan futottam neki, hisz az előző két ugrásom is jó volt. Azonban amikor futottam, pont az ugró résznél… kissé előbbre volt a homok, ezért megcsúsztam rajta (fogalmam sincs hogyan tudtam megcsúszni a homokon) és sikeresen elestem ez még hagyján. A kezembe és a fejembe hatalmas fájdalom nyilallt, majd már csak arra emlékeztem, hogy valaki cipel egy fehér szoba felé. A kezem iszonyatosan fájt és a fejemnél valami meleg folyt le. Ránéztem a cipelőmre (hehe) aki ki más lehetett volna, mint Zayn. Tuti…
- Tegyél le, jól vagyok!- mondtam, mire megállt és gúnyosan elvigyorodott. Lerakott a földre, és én már indultam is volna, azonban megszédültem. Ő még jobban vigyorgott –nem tudom, hogy ez mennyire lehetséges- de mellém lépett, lábam alá nyúlt, majd felemelve tovább sétált velem.
- Ne vigyorogj már!- mondtam, mire ő elkomorodott-, ne már, olvastam, hogy a mosolygáshoz kevesebb izom kell, mint amikor fapofát vág az ember!- most már csak mosolygott.
   Mikor beértünk az orvosiba, lerakott a kanapéra, majd a nővér utasítására indult is volna, de én felemeltem a hangom:
- Nehogy kimenj! Hogy találok én vissza? Szépen leülsz ide és megvársz!- mondtam-, úgy is táncunk lesz! Nem lenne párod!- öltöttem ki rá a nyelvem.
- Legalább nem törik el a lábam!- nevetett fel, majd helyet foglalt mellettem. A Dr. nő elment ragtapaszért, mert, mint kiderült, egy megkeményedett homokdarab felsértette a fejemet és a karomat.
- Figyelj Zayn!- mondtam, mire rám emelte tekintetét-, mi volt az a szökő…
- Semmi!- zárta le a témát. A gondolataimba merültem. Mi az, hogy semmi? Majdnem megcsókolt! Azt is csak úgy könyvelné el, hogy nem volt semmi, csak egy kis senkinek adtam egy hosszabb puszit? Nagyszerű. Nem érdekel. Egyáltalán miért is húzóm fel magam ezen? Nincs hozzá semmi közöm… sőt örülnöm kéne, hogy ő se gondol rám másképp. De akkor ez miért fáj? Miért fáj, hogy ezt mondta? Áh, túl sokat gondolkozok a fene!!!
- Már mész is?- kérdeztem, amikor Zayn felállt és az ajtóhoz lépett.
- Igen! Van egy kis beszélni valóm a menedzserrel!- mondta-, könnyen visszajutsz! Balra egyenesen, majd megint balra és az előtérben leszel!- mondta-, valamint a ma délutáni tánc se fog menni, bocsi, majd máskor!- fejezte be, majd kiment az ajtón. Ekkor visszajött az Dr. nő.
- Már el is ment? Nem úgy volt, hogy együtt mentek?- kérdezte, mire én megrántottam a vállam.
***
- Ugyan már Cassy! Mit vársz tőle? Ugorjon a nyakadba, miután elutasítottad?- kérdezte Elena, mikor otthon áthívtam és a szobámban elmeséltem neki mindent.
- Még csak az kéne! Nekem nem tetszik! Nem akartam, hogy megcsókoljon. Szinte dühöt érzek iránta a tegnapi miatt!- mondtam magam elé bámulva.
- Aha, és azért vagytok közös hangon. Párok vagytok, együtt táncoltok, ő visz az orvosiba, együtt nevettek, majdnem csókolóztok!- sorolja.
- Oké, ebből elég! Nekem nem tetszik Zayn! Se ő, se más!- jelentettem ki teljes nyugodtsággal. Igaz a hangomban kissé lehetett érezni a bizonytalanságot, de nem… nem tetszik senki. Megmondtam én már az elején vénasszonyként fogom meghalni, a 88 macskámmal, és egy tanyán.
Zayn szemszöge:
    Hogy lehetek ekkora bunkó, hogy csak úgy odavágom neki, hogy semmi se történt? Igen is történt… vagyis a majdnem. A fejemben lejátszódott, csak az a fránya igazgató.
   Teljesen bepánikolva kaptam fel a kezembe Cassyt, a tanár utasítására tesin. Azonban amikor teljesen normálisan kezdte venni a levegőt, megnyugodtam. Még szívesen maradtam volna vele a kórteremben, de teljes feszültség lett. Nem bírtam a szemébe nézni. Ezek után nem. Pedig akár megcsókolhattam volna, mert csak ketten voltunk, de nem ő, nem érez irántam semmit és így nem akarom. Nem akarom, hogy még jobban utáljon. Elég volt a tegnapi miatt is. Viszont tény és való dögös volt abban a piros melltartóban. Elég Zayn állj le! Nem lehetsz perverz disznó, hisz tegnap hívtad randita Perriez! Emélkszel?- kérdezte egy belső hang belőlem. A francba is. Hogy ebből a kapcsolatból mi lesz…
   Éppen a szobámba tartók felfelé, a telefonomért. Már megjött Perrie, de fenn hagytam a telóm. Nyitva van az erkélyajtóm és amint látom Cassynél is. Épp a szobájában ül és Elenával beszél. Teljesen megsemmisülve hallom meg utolsó pár mondatát.
- Oké, ebből elég! Nekem nem tetszik Zayn! Se ő, se más!- mondta. Teljesen meggyötört fejjel mentem le a lépcsőn. Ezt egyből észrevette Loui is.
- Mi van badboy? Meghallottál egy csajos beszélgetést, ahol rólad volt szó?- nevetett fel. Hát pont eltalálta. Nem akartam neki megmondani, hogy tényleg erről van szó, mert akkor addig nem hagynak békén, míg el nem mondom. Ráadásul már Perrie is várakozott. Nyomtam egy puszit az arcára, majd kimentünk a kapunk. beszálltunk a kocsimba és elmentünk egy kávézóba beszélgetni.
- Zayn minden rendben? Amióta visszajöttél a telefonoddal, azóta teljesen elgyötört fejed van!- mondta.
- Persze- mosolyodtam el. Végül is Perrie tök kedves lány. Egy próbát megér. Miért rontanám el az esténk? Sőt, most, hogy belegondolok, bírom a csajt, de… áh, mind1-, leszel a barátnőm?- kérdezem hirtelen tőle…