Part 3

Csoki, most nincs kedvem dumálni, csak annyit szeretnék, hogy a következő rész, 5 tetszik és 2 komi után jön, azért írtam két komit, mert tudom, hogy annyi úgy is meg lesz!!! :DD


Part 3

   Reggel az órám csipogására kelletem, ami 7 órát jelzett. Kinyomtam, majd kipattanva az ágyamból, a fürdőbe vonultam. Lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, megfésülködtem, felraktam egy alapsminket, majd teljes harci felszerelésben kiléptem a fürdőből. A harci felszerelés alatt azt értem, hogy fekete vászoncipő, farmer miniszoknya és egy pántos póló.
   Elrakva a kajámat, amit a suliba viszek (oké, tudom, hogy 17 vagyok, de ez alap…), felvettem a farmerkabátom, majd útnak indultam. Mikor beértem a suliba, az osztályom felé vettem az irányt. Balszerencsémre pont neki mentem a szokásos embernek, aki vigyorogva köszönt, mire én csak intettem neki egyet. Odasétáltam a szekrényemhez, majd kivettem belőle egy hajgumit. Összefogtam a hajam, majd becsukva a szekrényem az osztályba indultam, ám egy bongyor fej bámult rám.
- Miattam vagy ilyen?- kérdezte bűnbánó arccal Harry. Mi van? Ezt most nem értem. Gondolom Harry láthatta az értetlen arckifejezésem-, a tegnapi miatt… öm, szeretnék bocsánatot kérni, nem volt semmilyen szándékom, csak egy kicsit többet ittam a kelleténél!- nevetett fel kínosan.
- El van felejtve, emiatt ne rágd magad, hisz nem történt semmi!- mondtam.
- Oké, köszi!- mondta-, nincs kedved lejönni velünk a büfébe?- mutatott az ajtóra, ahol a többiek várakoztam.
   Megráztam a fejem mire motyogott egy „jól van, te tudod”-ot, majd ott hagyott. Még utána kiáltottam egyet:
- Most komolyan Harry, egy kávézóban fél óra alatt? Honnan volt ott alkohol?- nevettem, mire ő is csatlakozott a nevetésemhez.
- Jól van Baby, megyek- fogta a hasát a nevtéstől.
   Leültem az egyik padba (oda ahol tegnap is ültem), majd elém lépett egy világosbarna hajú lány:
- Elena vagyok!- nyújtott mosolyogva kezet.
- Cassy!- ráztam vele kezet. Láttam, hogy Nicky Niall mellé ült, így megkértem Elenát, hogy, ha akar, ideülhet mellém. Mosolyogva fogadta el az ajánlatom.
   Csengetésig beszélgettünk, majd belépett az ajtón, egy fiatal szupermodell alkatú nő.
- Sziasztok! Liliana vagyok, a modelltanárotok. Vannak-e fiúk, akik szeretnének modellkedni?- tette fel a bűvös kérdést, mindenki körbenézett a terembe, de senki se jelentkezett-, rendben. Akkor a fiúk a modell órákon csendben elfoglalják magukat, míg én a mai órán megtanítom a lányokat az alapokra. De először is kérek kettő erős embert, akik összetolnak három padot!- mondta-, van-e akin most nem magassarkú van?- kérdezte, mire én automatikusan a magasba emeltem a kezem, de abban a pillanatban meg is bántam. Rajtam kívül senki más nem rakta fel a kezét.
- Nekem kettő van! Mert egy mindig van a szekrényembe! Odaadhatom neked!- mondta Nao. Még csak az kéne, automatikusan megráztam a fejem, de a tanár azonnal ráparancsolt, hogy hozza be. Na, hogy ebből mi fog kisülni.
   Nao 2 perccel később mosolyogva a kezembe nyomta a cipőjét, mire én egy gyűlölködő pillantást küldöttem felé. Utálom a magassarkú cipőket. Csak ekkor pillantottam le a cipőre. Legalább 15 centis tűsarka volt, na, hogy én ebben kitöröm a nyakam.
- Én ezt fel nem veszem!- jelentettem ki hangosan-, még is, hogy menjek benne? Olyan, mintha a körmömön lépkednék!- mondta, mire a fiúk elhúzták a szájúkat. Mi van, már tapasztalták?
- Miss…- kezdte a tanár, de még nem tudta a nevem.
- A nevem Cassy!- mondtam unottan.
- Miss Benson! Most azonnal vegye fel!- parancsolt rám erőteljesen, mire én megszeppentem-, most pedig álljon fel!- mondta, mire én úgy tettem, de túl nagy volt a lendületem és orra buktam.
   Az egész osztály felnevetett, egyedül Elena jött oda segítni. Na, szép. Tegnap megismertem Nickyt, de már is lerázott, na vajon miért nem akarok a sztárocskákkal együtt lógni? Nem akarok úgy járni, hogy az egyik elcsavarja a fejem (ami teljeséggel lehetetlen) és miatt hanyagolom a barátaimat.
      A tanár legyintett egyet, majd az asztalra (hűha, ez is nagyszó, egy órán megengedi egy tanár, hogy az asztalon mászkáljunk!!!- hűű… szerk. meg.) parancsolta Naomit. Nao mosolyogva sétált fel a székekből kialakított lépcsőn.
   Tökéletesen alakított. Nem érdekelte, hogy a fiúk a szoknyája alá nézegetnek, ő felszegett állal végig sétált, rezzenéstelen arccal. Hova lett az én Nao-m?
***
   Elena bíztatóan szorította meg a kezem, amikor lejött a „kifutóról” Cintia (a Parker Cinti, nem a Monic). Erőltetett mosollyal léptem föl az asztalra, a (15 centis) magassarkúban. Az összes fiú rám szegezte a tekintetét, még azok is, akik nagyon bele voltak merülve a twitterbe (célzok itt a sztárocskákra). Megforgattam a szememet, majd egyenes lépésekkel, felszegett állal, mosolygós tekintettel végigsétáltam.
- Nagyszerű, látod Cassy. Megmondom őszintén az egész osztálynak, Cassy a legtökéletesebb modell. Igaz, hogy általában az igazi modellek komolya arckifejezéssel sétálnak végig, de Cassy a mosolyától lesz szerény, és a kisugárzása neki a legtökéletesebb. Ez a legfontosabb egy modellnél. Egyébként jó az alakja, szép az arca és kedves! Mi más kell? Fiúk, vannak akiknek tetszik?- kérdezte mosolyogva a tanárnő, mire én fülig pirutlam. Különben is, mióta lett ilyen kedves a tanárnő? Na mind1.
- Igen van! Nem nekem tetszik, én csak azért hívom Babynek, mert az úgy illik a babaarcához…- kezdett bele Harold, mire én az orrom alatt eldörmögtem egy, mintha neked nem lenne babaarcod-ot, mire ő sértődötten folytatta a mondandóját-, én tudok egy embert, akinek tetszik- vonta meg a vállát, mire az én fejemben egyből felvetődött egy gonosz gondolat. Addig fogom csikizni Haroldot, amíg el nem mondja, hogy kinek tetszem.
   Lesétáltam a „kifutóról, majd lerúgtam magamról a cipőmet, ami sikeresen fejbe találta Louist.
- Juj, ne haragudj! Nem volt szándékos, csak utálom a magassarkú cipőket!- vontam meg a vállam. Ő sértődötten nézett rám.
- Csinálsz nekem répás fagyit?- kérdezte szemét hunyorgatva.
- Csinálok neked répás fagyit!- nevettem fel.
- Akkor megbocsájtok!- került az arcára hatalmas vigyor, majd meg is ölelt.
   Nevetve mentem ki az osztályból, hogy az öltözőben átöltözhessek. Igen ám, de az öltöző olyan volt, hogy a fiúk és a lányok egybe öltöztek. Ilyen sulit. Már értem miért szeret idejárni a bátyus. Mire mi lányok beértünk, már az összes fiú benn volt. A francba, tuti, hogy nem fogok előttük átöltözni.
   Mikor észrevettek minket, kaján vigyor ült ki az arcukra.
- Felejtsétek el!- közölte egyszerűen Elena, majd leült egy üres helyre és elkezdett öltözködni. Nem érdekelte, hogy vagy 12 fiú bámul rá. Úgy ahogy rajtam és még pár lányon kívül a többieket sem és ők is öltözni kezdtek. Oké.
   Leültem a padra, lekaptam magamról a pólóm, majd felvettem a suli címerével hímzett tesi pólóm. A nadrágommal ugyan ezt csináltam. Felgumiztam a hajam, majd az ajtóhoz lépve, egy hatalmasat rántottam rajta (kissé beragadt), majd Elenával kivonultunk az udvarra.
   Mivel gyönyörűen szikrázott a nap (ami furcsa, hiszen október van és ugye bár London eléggé esős). Beszélgetve haladtunk oda a tanárhoz, aki a sípját fújva jelezte, hogy ideje a többieknek is kijönni az öltözőből.
***
- Gyerünk Cassy, csináld már meg a magasugrást- mondta a tanár, de én mikor elindultam lefékeztem a rúd előtt. Mi van, ha kitöröm a nyakam, hisz a hátamra kell érkezni?
- Ííí- visítottam, mikor nekifutottam, de ismét lefékeztem-, nem merem, ki fogom törni a nyakam- nyafogtam. Oké, kétség kívül jó vagyok tesiből, egyedül a magasugrástól sz@rok.
- Oké, Cassy, kijelölök melléd egy személyt, aki tökéletesen csinálja meg, és míg mi suli köröket futunk, ti azt gyakoroljátok!- mondta sóhajtva. Legalább a suli köröket megúszom-, gyere Zayn!- na, már csak ez hiányzott. Zayn vigyorogva odasétált mellém, majd amikor észrevette, hogy unottan ácsorgok, a mosoly lehervadt az arcáról.
   A tanár ott hagyott minket, majd Zayn felém fordult.
- Megtudhatnám, hogy mi a bajod? Tegnap este óta kerülsz, nem állsz velem szóba, úgy csinálsz, mintha nem is lennék!- mondta kissé mogorván.
- Tudod, nem akarok címlapon szerepelni. Este elgondolkodtam a tegnapi napról és legszívesebben meg nem történt-é tekinteném. Mi lett volna, ha egy fotós lekap minket, miközben a padon ketten beszélgetünk, vagy amikor egymásnak mentünk? Egyből indulna a találgatás. Egyébként meg, átlagos akarok maradni, nem akarok senkihez se kötődni. És különben is lehetnek olyan emberek, akik nem csípik a képedet!- mondta lehajtva a fejem. Bármennyire is fájt, ezt kellett mondanom neki, mert tényleg így éreztem.
- De hisz tökéletes a hajam!- háborodott fel, mire gúnyosan elvigyorodtam.
- Szerinted az összes ember a hajadat nézi?- kérdeztem-, nem, én például sose a kinézetet nézem, az oké, hogy ne legyen rút kiskacsa, de a belső a legfontosabb. Jobb lenne, ha visszaköltöznék Párizsba- mondtam-, de nem akarom itt hagyni Elenát!
- Nem mehetsz el! Itt a helyed, most pedig gyakoroljuk az ugrást!- parancsolt rám. Nem tetszett a viselkedése, látni lehetett rajta, hogy tiszta ideg.
   Lassan odasétáltam a bójához, majd futásnak iramodtam, de a végén lelassítottam. Ekkor Zayn a hátam mögé jött.
- Figyelj!- emelte fel a lábam-, ezt a lábadat lendíted és a hátadra kel érkezned!- mondta, majd a derekamhoz nyúlt, de én ösztönösen távolodtam tőle, mire ő elvigyorodott-, nem eszlek meg, de mind1. A derekadnak pedig abba az irányba kell néznie- mutatott a távolba-, a nyakadat pedig nem fogod kitörni!- nevetett fel. De nem a szokásos nevetése volt.
   Megcsináltam. Megcsináltam az ugrást. Ugráltam körbe-körbe.
   Nevetve mentem be az öltözőbe, útközben megköszöntem Zaynnek, hogy segített, mire ő megvonta a vállát. Valami nem stimmel. Elfeledkezve arról, hogy a fiúkkal öltözünk, Elenával, az egészalakos tükörhöz sétálunk fehérneműben.
- Szerintem kövér vagyok!- mondtam, mire én fejbe csaptam.
- Meg ne halljam még egyszer, olyan vagy, mint a kisujjam!- röhögtem fel, majd a háttérből fütyülést hallottunk, megfordultunk, és ekkor vettük észre, hogy az összes fiú nyál csorgatva figyel minket. De jó, most tuti kurváknak hisznek minket, örülök neki…